2011. Az építőipar még mindig válságban. A legveszélyeztetettebb terület közvetlenül a beruházások elindításánál maga a tervezési szakasz. Én ebben dolgoztam. Egy nap hírt kaptunk, hogy most mindenkit hazaküldenek 2 hét kényszerszabira. És utána mi lesz? A jó ég tudja. Vagy visszajövünk dolgozni, vagy nem.

Kihúzták a lábam alól a talajt. A szakmám, a munkahelyem elég reménytelen. De amikor a legreménytelenebb minden, amikor már tényleg nincs ennél rosszabb, akkor valami történik. Mindig jön egy segítség. Beszéltem egy kedves barátommal, akinek a hatására jóformán az utolsó félretett pénzemből elmentem tanulni. Egy rajztanfolyamra. Ő azt mondta, ez segít, én pedig bíztam benne, és hittem neki.

Siófok Rajztanfolyam Képesvagy Festőest SzolnokNem tudom, hogy mi történt pontosan, és hogyan történt. Egyik reggel a tanfolyamra menet, amikor fordultam be az utcába, egyszer csak ott volt előttem egy gyönyörű utca. Ugyanaz az utca, ami tegnap is ugyanúgy ott volt. De számomra eddig nem volt ott. Érted, ugye? Ugyanaz az utca volt – hiszen egy este alatt nem változik meg egy teljes utca, ez képtelenség lenne. De addig nem láttam. Nem vettem észre az utca két oldalán lévő fehéres törzsű fasort, ahogy a fák ágai belógnak az utca közepére szinte egy alagutat képezve, a levelek között átszűrődő fénnyel, egy hihetetlen filmbe illő módon. Egyszer csak elkezdtem látni mindazt, ami körülöttem van, úgy, ahogy az van.

Talán láttad a Mátrix című filmet. Az első rész legvégén Neo elkezdi látni a Mátrixot. Ami eddig csak valótlanság volt számára, ami csak egy álca volt, egyszer csak megszűnik. Látja, hogy mi történik valójában, látja, hogy ki ő valójában.

Ha belegondolok, hogy mi minden lehet az életünkben, amit rosszul látunk, és milyen pozitív változás lehetne, ha ezeket a dolgokat jól látnánk, akkor kiráz a hideg. Jó és rossz értelemben egyaránt.

Egy kisebb-nagyobb pozitív változás az életed egyik területén milyen hatással lehet az életed többi területére?

Nekem, miután hazatértem erről a kalandról, nemhogy vissza tudtam menni dolgozni, de megkaptam egy önálló projektet is. Egy gyönyörű épület tervezését. Nagyobb kihívás, nagyobb felelősség, nagyobb lelkesedés, nagyobb cél. És persze tudtam egy kis fizetésemelést is kérni. 😉

Elkezdtek „megtalálni” az emberek, és olyan lehetőségeket vettem észre, amik még nagyobb célokat adtak az életemnek. Mai ésszel már tudom, hogy minél nagyobb a cél, annál nagyobb a boldogság. A hatalmas mélypontból indulva egy pillanat alatt a felszín felett voltam és még annál is feljebb.

Az addigi borúlátásom derűvé vált. Hogy ennek hatására-e mindez, azt mindenki eldöntheti maga. De pozitív irányt vett az életem, sok tekintetben.

Persze utána sokáig nem is nyúltam ceruzához, hiszen nem az volt a célom, hogy rajzoljak, vagy hogy megtanuljak rajzolni – azt már 17 évesen megtanultam. Pusztán az, hogy tudtam, ez a néhány nap rajzolás eltávolít a problémáimtól, és messzebbről ránézve már nem is problémák igazán.

Én hiszem, hogy a mi világunkat mi teremtjük. A dolgok valahogy úgy alakulnak, ahogy azt az ember akarja. Ha jól vagy, jól tudod teremteni. Ha rosszul, akkor kevésbé sikeresen.

Tudd, hogy amikor úgy érzed, ennél rosszabb nem lehet, akkor a rossz hamarosan elmúlik, és újra jó lesz! Legyél jól te magad, és a világod is jó lesz!

Ákos

Olvass többet a Rajztanfolyamunkról!