Az alábbi cikkem olvasásakor egy fontos dologra kérlek. Lehet, hogy lesznek benne számodra fura gondolatok. Ezek az én gondolataim és nézőpontjaim, a megfigyeléseimre alapozva. Ha elfogadod, és számodra is igazak, akkor fogadd el őket. Ha viszont számodra nem igazak, akkor ne fogadd el őket. A legfontosabb, hogy az az igaz, ami számodra igaz. (Ákos)

Az elmúlt hónapokban többször sikerült megállnom, és csak ránéznem a környezetemre. Ránézni és megfigyelni a körülöttem élő embereket, akiket látok akár az utcán, akár a parkban, és úgy összességében a környezetem többi részét, a növényeket, állatokat, és még az élettelen (nevezzük most így) dolgokat is.
Amit láttam, az szépen megfogalmazva így hangzik: nem túl rózsás. És nem meglepő ha azt mondom, hogy nem az állatok vagy növények szándékait illető az előző megfigyelés.

Valahogy az én fejemben nem ilyen a kép egy társadalomról. Milyen érdekes szó ez: társadalom. A magyar nyelv annyira szép kifejező. Nézzük csak meg a szótövét. Társ. Hoppá!

Vajon tényleg társakkal élünk együtt? Valóban segítjük-e nap, mint a nap a másikat? Tényleg olyan dolgokat teszünk a másikkal, vagy mondunk a másiknak, ami az ő életét jobbá teszi és előrébb viszi? Ha hiszed ha nem, bármit teszel, vagy mondasz másnak, az a saját életedre is visszahat.
Persze itt nem a tökéletes rosszról és a tökéletes jóról beszélek. Olyan nincs. A rosszaságnak és a jóságnak fokozatai vannak. A kérdés csak az, hogy ki hol van ezeken a fokozatokon. Azok az emberek, akik összességében „jók”, csinálnak néha hülyeségeket, amivel ártanak. És azok az emberek, akik sajnos általánosságban többet ártanak, ők is csinálnak jó dolgokat. Ha igaznak feltételezzük a fenti állításomat, akkor egy érdekes következtetésre juthatunk.

képesvagy blog jó rossz Ákos

Két út

Amikor valami jót hozunk létre, akkor elkerülhetetlen, hogy vele járjon egy kis rossz is. Például amikor elültetjük a fákat, amik aztán oxigént fognak előállítani az emberek és állatok számára, amikor kiássuk a földet neki, akkor vajon elpusztítunk-e néhány bogarat vagy kukacot, akik a földben éltek? Valószínűleg igen. Viszont melyik okoz összességében több jót? Egyértelmű, hogy a fa ültetése.
Nap mint nap ilyen döntéseket hozunk meg. Persze nem állunk meg minden egyes cselekedetünknél megnézni és kielemezni, hogy az most összességében előre viszi-e a világot, vagy sem, mert akkor mindenki elmélkedne, lelassulnának a cselekedetek. Ezt azért az ember tudja legbelül.
Szerencsére valahogy úgy van megalkotva ez a világ, hogy a jó dolgok hangsúlyosabbak, vagyis jobban mondva inkább hatásosabbak, mint a rosszak. Ez jó hír, nem?

És van egy következő jó hírem is. Ha te eljutottál ehhez a cikkhez, és még mindig olvasod, akkor te a jók oldalán állsz. 😉
Milyen lenne egy olyan világ, ahol az emberek segítik egymást? Ahol lehúzás és lenyomás helyett támogatnánk és biztatnánk egymást? Ahol az építő dolgokra tennénk a hangsúlyt, és azok felé haladnánk? Mindannyian. Egy olyan világ, ahol tényleg együtt élünk? Ahol mindenkinek megvan a saját célja és a feladata, és ez a cél összhangban van a többiek céljával? Azaz az ember célja segíti a másik ember célját. És nyilván mindezek a célok a legtöbb jó felé irányulnak.

Tudjuk-e jó irányba vinni a világot? Egy csepp, ha beleesik a tengerbe, mit csinál? Apró hullámokat kelt. Hatással van a mellette lévő cseppekre. „De hát mi is a tenger, ha nem cseppek sokasága?” /Felhőatlasz/

Ez pont ugyanígy van velünk is. Minden egyes szavunk, minden egyes cselekedetünk hatással van a mellettünk élőkre. Lehet, hogy sok-sok éven át tart majd, több generáción, több életen át, de én azt látom, hogy igen, tudjuk jó irányba vinni a világot. Ez rajtunk áll. Ehhez rád van szükség.
Amikor valakinek segítesz, az éltet téged. Segítsd mások életét, és fogadd el, amit cserébe adnak neked. Fogadd el te is, ha valaki segíteni akar neked, és cserébe te is adj neki.

Nem is kívánhatok mást, mint hogy segítsd mások életét, tedd jobbá a világot, és élj boldog életet!

Ákos