Vidékre költözöm!

Azt hiszem, ott hagyom a várost, és a legkisebb faluba költözöm. Mi mindent lehet tanulni a vidéki emberektől?

Többször is meglepődtem. Miért? Mert ők valahol sok olyan dolgot tudnak a világ működéséről, amit mi, akik a városban élünk, már elfelejtettünk. Miért felejtettük el? Talán mert túl sok a város. Túl sok az inger, túl sok az elvárás, hogy milyennek kéne lenned.

De vidéken nem. Ott nem érdekli az embert, hogy papucsban megy valahova, vagy hogy nem egy új „városi terepjárót” vezet. Belegondoltál már a „városi terepjáróba”? Nem akarom leszólni az autógyárak marketingeseit, de ez olyan konfliktust okoz az emberben. A városban nincsen terep. Terep a szántóföldön, a mezőn, az erdőben van. Na oda kell a terepjáró! Próbálnál meg kivinni egy városi terepjárót terepre. Valószínűleg traktort kéne hívnod, hogy kimentsen. Vagy egy igazi terepjárót, tudod, olyat, aminek az elején csörlő is van.

Szóval reggel elővettem a tavalyról megmaradt zsákokat és elmentem a tüzépre homokot venni a kislányunk homokozójába. Itt nem lehet elmenni venni „homokozóba való homokot”. Amúgy meg mi baja lenne annak a gyereknek a sima egyszerű sárga homoktól? Én is abban homokoztam gyerekkoromban, és lám, felnőttem. Szerintem te is olyanban homokoztál.

képesvagy homok blog szolnok kecskemét debrecen festőest Elkezdtem lapátolni a homokot. Aztán jött a markolós fickó, aki szépen megkért, hogy kicsit álljak odébb a kocsival, mert nem akarja, hogy véletlenül nekimenjen a markolóval. Igen, szépen megkért. Már ez is ritkaságba megy a városban. Közben egy idősebb férfi jött egy olyan járgánnyal, ami egy rotációs kapából készített kis traktor volt, és egy kis utánfutót húzott. Leszállt, papucsban, odajött hozzám, mert látta, hogy nagy lendülettel lapátolom bele a zsákba a homokot. Mondta, hogy segít fogni a zsákot.

Én pedig, mivel tudom, hogy ha valaki segíteni akar neked, akkor fogadd el, mert azzal teszed a legtöbb jót neki, elfogadtam a segítségét.

Hiába állítottam be a zsákot úgy, hogy az jól kézre álljon nekem, ő jött és fogta a zsákot. Persze ezzel egy kicsit megnehezítette a dolgom, de engedtem, hogy segítsen.

Eszembe jutott, hogy a kislányunk is, amikor hozza a felmosót, hogy akkor ő felmossa a kifröccsent vizet, vagy amikor hozza a partvist, hogy felsöpör, akkor hagyom neki. Persze utána felmosok és felsöprök amikor nem látja. De ő még csak 2 éves. Majd idővel profivá válik ezekben is. És miközben lapátoltam a homokot, beszélgettünk pár szót. Ő az unokájának jött homokért. Mondtam, milyen jó, hogy ő papucsban jött, mert az én cipőm meg tiszta homok lett. Aztán megköszöntem a segítségét, minden jót kívántam neki, és beraktam a másfél mázsa homokot a csomagtartóba (a mázsa 100 kg-ot jelent, és vidéken még mindig használják).

képesvagy értékek festőest blog gondolatok odafigyelésHazavittem a homokot és beleszórtam a homokozóba. Aztán pedig Edinával és Dorinával elmentünk a boltba. Bevásároltunk, és én vittem az autóhoz a szatyrot, Edina pedig visszatolta a bevásárlókocsit. Aztán elmesélte nekem mit látott. Egy fickó, aki elég viseltes ruhában volt, ott ült a bevásárló kocsik mellett a padon, és dohányzott. Amikor meglátta, hogy jön Edina a 2 éves kislányunkkal, arrébb ment. Nem akarta, hogy a cigarettafüst rámenjen. Hát ilyennel régen találkoztam! Ennek az embernek a figyelmessége magasan verte sok más emberét. Magasan. Mert egy ilyen apró dologra mikor figyelt valaki is a városban? Na ez nagyon hiányzik!

Két olyan értéket láttam, amit régen tapasztaltam meg. Ez a két ember tudta, hogy ezek olyan emberi értékek, amik előre viszik a társadalmat. A társadalmat, ami az együttélés. Hiszen az életünket együtt éljük, együtt, más emberekkel.

Az egyik a segítség. Mindenki segíteni akar a másiknak. Valamilyen szinten mindenféleképpen. És a másik félnek kutya kötelessége elfogadni a segítséget. És hidd el, hogy te az életed minden egyes percében segítesz valakinek.

A pék, amikor reggel eladja neked a kiflit, segít, hogy ne legyél éhes. Te pedig pénzzel segíted őt, hogy ő is tudjon magának venni dolgokat, amiket nem tud előállítani – csakúgy, ahogy te sem tudsz kiflit sütni (kivéve ha pék vagy). A cégben, ahol dolgozol, segíted a cég előre menetelét, a cégvezető pedig segít neked azzal, hogy munkát ad és fizetést. A nagyszülő, amikor elmegy az unokához, és játszik vele, segít átadni az értékeit, és segít az anyának, hogy addig tudjon pihenni. Az anya pedig, amikor a nagyszülő nem tud elmenni a boltba bevásárolni, elmegy és visz neki ennivalót. És sorolhatnám még. Sokszor a segítség nem oda-vissza megy, hanem körbe jár.

A másik a figyelmesség. Mindenki arra vágyik, hogy a másik figyeljen rá. Elcsépelt szó, hogy a rohanó világban nincs erre időnk, de tényleg így van. Erre már nincs se időnk, se energiánk. Arra, hogy igazán odafigyeljünk a másikra. Hogy megkérdezzük őt, és őszintén érdeklődjük iránta, és amikor figyelünk rá, akkor tényleg figyeljünk.

Próbálj csak nem figyelni egy kisgyerekre. Elmondja ugyanazt százszor, és ráadásul egyre hangosabban, amíg kénytelen vagy nem figyelni rá. Képzeld, nem az idő mennyisége fontos, hanem az, hogy amikor a másikra figyelsz, akkor tényleg ott legyen a figyelmed. Ne mással foglalkozz közben. Ne máson járjon az eszed. Két dologra úgysem tudsz figyelni, és ha már éppen a másik emberre figyelsz, akkor feleslegesen dobod ki az idődet, ha egyikre sem tudsz figyelni.

Képesvagy blog rajztanfolyam festő tanfolyam segítség figyelemMost, ahogy leírtam ezeket jutott eszembe, hogy valójában kizárólag ezt a két dolgot csináljuk nap mint nap a stúdióban. Ha eddig azt hitted, hogy a stúdióba festeni jön bárki is, akkor most adok egy új nézőpontot. Arra a néhány órára figyelünk rád, és segítünk neked. Figyelünk, hogy minden adott legyen, hogy ki tudj kapcsolódni, és figyelünk, hogy hol van elakadásod. És segítünk, ha elakadsz valamiben, hogy meg tudd festeni azt a képet (nem csak otthagyunk pár órára, aztán visszajövünk, hogy lássuk, mit csináltál).

Biztos vagyok benne, ha ilyen szemmel nézel rá akár a munkádra, akár egyéb tevékenységeidre, kapcsolataidra, akkor te is meg tudod találni ezt a két dolgot bennük.

Segítsd a másikat, és hagyd, hogy a másik is segítsen neked. Ne tegyél olyat, amit nem szeretnéd, hogy a másik tegyen veled, és legyél tekintettel a másikra. Ha csak ezt a két értéket figyelembe véve élsz, a saját és a környezeted életét is előre fogod mozdítani.

Homokot lapátolni pedig kizárólag papucsban menj! 😉

Ákos

Ha tetszett az írás, és szeretnéd, hogy írjunk hasonló cikkeket, kérlek nyomj egy ♥-et a Facebook-on a blog bejegyzése alá, vagy szólj hozzá te is.