Minden héten tudom, hogy mikor jön az utcánkban a kukásautó és azt is, hogy mikor jön az utcát takarító kisautó. Na nem azért, mert én tolom ki a kukát vagy mert nekem kell elállnom az autóval, hogy tudjanak takarítani. Azért tudom, mert az élet úgy hozta, hogy meg kellett figyelnem.

Sok hónappal ezelőtt, a kislányunk elért fejlődésének azon szakaszára, hogy felfigyelt az utcáról érkező zajokra, és már kíváncsi is volt arra, mi a zaj forrása, és már el is tudta nekünk mondani, hogy szeretné megnézni. Hát jó, nézzük meg.

képesvagy rajztanfolyam szolnokon megfigyelés képességeElső alkalommal álltunk az ablakban, kezemben a kislányunk, aki nagyon érdeklődően vizslatta, mi folyik odakint. Megállt a kukásautó, két férfi leszállt, kettessével odahúzták a kukákat az autó végébe, ráakasztották, az autóba ürült a kuka tartalma, az üres kukát visszatolták a helyére, majd jött a többi kuka. Miután mind kiürült, felálltak az autó végébe és továbbmentek.

A kislányunk nagyon boldog volt, hogy látott egy kukásautót, és nem csak a mesekönyvében megy el Bendzsi a buszon a kukásautó mellett, hanem már ő is látott egyet.

Elsőre végignéztük és kész. Talán emlékezetből én is el tudtam volna mondani, hogy is zajlik ez a kuka ürítés, gyerekkoromban még mikor kertesházban éltünk, én is volt, hogy kihúztam a kukát, és olyan is, hogy az ablakból, vagy az udvarról megnéztem a kukásautót.

Ugyan ez történt a takarító autóval is. Hallottuk a zajokat, Dorina ilyenkor bármit is csinál, felpattan és együtt szaladunk az ablakba, nehogy lemaradjunk róla. Minden szerdán a kukásautókat figyeljük meg és minden vasárnap reggel a takarító autót. A takarító autó elmegy egyszer, majd visszafordul, elmegy a másik oldalon is, majd visszafordul és elmegy középen is. Utána integetünk az ablakból és 1 hetet várunk a következő körre.

Itt abba is lehetne hagyni a történetet, hát mindenki tudja, hogyan ürítik ki a kukákat és mindenki látott már utcát takarító kisautót, a kis forgó seprűivel. De ahogy minden héten újra és újra megnézzük ezt a jelenetet, egyre több dolgot vettem észre. Például hogy a kukásautó fehér. Gyerekkoromban narancssárga volt. Vagy az a szippantós autó volt? Hm. Megkopnak az emlékek.

Azután feltűnt, milyen precízen működik az autó mechanikája, hogy lapátolja be a belsejébe a szemetet, a mi szemetünket, amit mi termeltünk az elmúlt héten, és a szomszédaink. Azután láttam, hogy milyen a kesztyűjük a kukásbácsiknak és milyen baseball sapkát hordanak nyáron. Már az arcukat is megismerem, és azt is látjuk már szerdánként, hogy ez a két férfi teljes fókusszal és összpontosítással dolgozik. A földre leeső szemeteket is felkapják, mindent megtesznek, ami abba a pár másodpercbe belefér, amíg ezen a helyen áll az autó, és még nem megy tovább.

Ezt csinálják egész nap. Szolgálnak. Minket. Ahogy nézzük őket minden héten, mindig újabb dolgot veszek észre. Már nem csak Dorina várja, hogy szaladjunk megnézni.

Dorina is a következő fázisba lépett, jöttek a miértek és a mit csinálnak és a na azt miért csinálják. Ismerős a végeláthatatlan kérdéssor? Mindig elmondom neki, hogy a bácsik nélkül nem lenne elvíve a sok szemét, amit összegyűjtünk, nélkülük nem lenne tisztaság. Nélkülük nem lehetne tiszta a lakás és az utca sem, mert mindenhol szemét lenne. Hogy a bácsik más embereket szolgálnak. Dorina még csak bő 2 éves, de érti ezt. Vagy még érti.

Ugyan ez igaz a takarító autóra is. Néztük a bácsit, aki fel és alá megy az utcákban, minden eldobott zsebkendőre és cigicsikkre figyelve gyönyörű utcát hagy maga után. Csendben, vasárnap reggel, míg mi a kávénkat szürcsöljük, ő szolgál minket. Hogy szép legyen az utca, ahol élünk.

Ki hitte volna, hogy amikor a kislányunk először meg akarta nézni mi történik az utcán, akkor én is új dolgokat fogok tanulni. Magamról, az emberekről, Dorináról, a megfigyelésről és még sorolhatnám.

rajztanfolyam te is képes vagy képesvagy

Ahogy megkoptak az emlékeim arról, hogy a gyerekkoromban látott kukásautó milyen volt és a kukásbácsi, úgy az egész témáról is lekerült a figyelmem. Pedig nagy dolog rájuk nézni és nem csak elmondani emlékből például a kislányunknak, hogy a kukásautó jön, a szemetet elviszik és elmegy.

Mert ránézni a dolgokra, és nem csak nézni, hanem látni is azokat, már külön művészet.

A nagy tempó, a gyors autók, a gyors számítógépek, a szoros határidők, a rengeteg teendő, és még lehetne sorolni korunk sajátosságait, elfeledtetik velünk a megfigyelési képességeinket. És azt is, hogy egymás munkája nélkül bizony semmi sem lenne ilyen. Mindenki egy nagy egészhez tesz hozzá, és lehet, hogy az egyik munka könnyebbnek, vagy nehezebbnek tűnik, az egyikhez több tudást kell szerezni, a másikhoz kevesebbet, az egyikhez több izom kell, a másikhoz kevesebb, az egyikben emberekért felelünk, a másikban gépekért és lehetne sorolni. De a kislányom nélkül nem figyeltem volna meg újra azt, hogy a két kukásbácsi és a takarító autót vezető bácsi nélkül bizony nagy szemét közepén csücsülnénk, és a kis életünk biztosan nem lenne ilyen tiszta. Vagy lenne még egy teendőnk, ha ezeket mi csinálnánk meg, amit ők tesznek meg értünk, helyettünk.

out of the box rajztanfolyam te is képes vagy képesvagy

Létezik egy marketing kifejezés, az Out-Of-The-Box (vagyis gyere ki a dobozból). Tudod miért kell kijönni a dobozból? Mert ha benne vagy, nem látod, mi történik odakint. Ha benne vagy, nem is tudod, hogy egy dobozban vagy. Ha bent csücsülsz, nem is tudod, hogy néz ki egy doboz, és nem is leszel képes megmozdítani azt. A minap pont a grafikusunkkal beszéltünk erről a gondolatról, és a Rajztanfolyamunkról. Épp a Rajztanfolyamunkhoz készít nekünk grafikát, és emiatt beszélgettünk kicsit arról, mi is történik ezen a tanfolyamon és miről szól. Arról beszéltünk, hogy látni tanítunk, hogy ne csak nézzük a dolgokat, hanem lássuk is meg azt, ami épp előttünk van, ne azt, amire emlékszünk, vagy amit gondolunk arról a dologról. Például, hogy én sárga kukásautóra emlékszem gyerekkoromból, de igazából lehet, hogy az a szippantós autó volt és a kukásautó más színű volt.

A képesség, hogy egy adott pillanatban rá tudjunk nézni arra, ami előttünk van, és azt lássuk, azt újra kell tanulnunk. Ekkor elmesélte nekünk, hogy egy művész barátja kérdezte tőle, hogy le tudja-e rajzolni azt, ami előtte van. Természetesen azt válaszolta, hogy nem. A művész barát értetlenül állt előtte.

– De hát látod?!

– Igen.

– Akkor miért nem tudod lerajzolni?

Én a kislányunknak hála már látom a kukásbácsikat és a takarító autót vezető bácsit, és hálás vagyok nekik, hogy elviszik a szemetünket és így tiszta lakásban és utcában élhetünk.

Gyere el egy rajztanfolyamunkra, tanulj meg látni, hogy észrevedd, hogy mi is van valójában a környezetedben. Azt lásd, amit látsz, és ne azt, amit gondolsz, hogy látsz!

Edina

Ha tetszett az írás, és szeretnéd, hogy írjunk hasonló cikkeket, kérlek nyomj egy ♥-et a Facebook-on a blog bejegyzése alá, vagy szólj hozzá te is.