Éppen vonaton ülök, és tartok Pestre. Megyek tanulni. Szeretek tanulni. Szuper érzés, mikor tanulás közben valami felvillan, hogy „ahaa, már értem, ezt így tudom csinálni, és akkor jó lesz”. Tudod, ez az a pillanat, amit a mesefilmekben, grafikákban úgy jelképeznek, hogy a feje melletti buborékban felvillan a villanykörte.

Az új nézőpontok nagyon fontosak ahhoz, hogy a dolgainkat jobban kezeljük, meg tudjuk oldani. Nagyon szeretem Einstein egy igen ismert mondatát, amivel mélységesen egyet értek:

„Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni, újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.” /Albert Einstein/

Amit biztosnak gondolok, és ezt én magam is számtalanszor megéltem, hogy vannak azok a helyzetek, amikor bizony gőzünk sincs, hogyan álljunk neki megoldani, kezelni, egyszerűen kerülgetjük, és nem is látjuk mettől meddig tart a probléma, pontosan mi is az. Amikor egyszerűen túl sok, túl nagy, túl idegen, túl ismert, túl, túl, túl. Amikor olyan sok a változó, vagy akkora a mennyiség, hogy egyszerűen nem tudjuk elkezdeni kezelni, vagy pontosabban nem tudunk vele kényelmesen szembenézni.

Volt már olyan, hogy életed több területén egyszerre ütött be az a bizonyos? Az a bizonyos KÁOSZ, végig nagybetűvel. Ilyenkor szoktuk Murphyt előszeretettel emlegetni, szegény biztos sokat csuklik.

Sok-sok évvel ezelőtt, néha olyan, mintha nem is ebben az életemben lett volna már, annyi minden megváltozott azóta, nekem is volt egy olyan élethelyzetem, amikor az életem összes területe puff, új alapokat kívánt meg. 2 hét leforgása alatt elveszített munka, véget ért sok éves kapcsolat, és egy tündéri svájci frankos hitel végállomása, aminek a végén bizony új lakhatást kellett keresnem. Na ez aztán a káosz és zűrzavar.

Biztosan beugrott neked is olyan, amikor volt ám kilátástalannak tűnő helyzet, zűrzavar. De hogy lehet ebből kijönni?

A napokban a Facebook oldalra kitettünk egy posztot, egy képet, amit ha nézel, akkor olyan, mintha mozogna. Néha egészen lassan mozog, néha felgyorsul, néha megáll. Egyetlen egy dolog határozza meg azt, hogy áll, vagy mozog, az pedig az, hogy te hogyan nézel rá, hogyan fókuszálsz a képre.

zűrzavar rekreáció képesvagy

Vagyis hogyan próbálod értelmezni a képet, a szituációt, a zűrzavart. De mi is az a zűrzavar? Nyúljunk vissza az alapokhoz, nézzük meg pontosan mit is kell kezelnünk. A szótári jelentése szerint a

zűrzavar: „Eredménytelen, összevissza mozgás az irányítás hiánya miatt. Az az állapot, amikor véletlenszerű hatások következnek be mindenféle irányítás, rend és tervszerűség nélkül. Sok és gyors tevékenység, mozgás – haszon vagy eredmény nélkül.” /wikiszótár/

Vagyis amikor zűrzavarban vagyunk, akkor mi magunk, vagy a problémás terület rendezetlen mozgásban van, és ráadásul nem is hoz létre semmit, amit eredménynek lehetne nevezni. Nem valami hasznos állapot, ugye?

Ilyen például amikor reggel időre kell menni, a gyerek nyűgösen kell, nem akar enni, vagy mást kér, és persze másik ruhát is szeretne, a telefonod csörög, helyettesítened kell a kollégádat a munkahelyen, mert beteg lett, a kocsi szervizben van, és szóltak, hogy nem is készül el ma, pedig el kell vinned a mamát vásárolni. Beérsz a munkahelyre, csörög a telefonod, e-mailek várnak, a munkatársad pont tőled várja a következő feladatát. Soroljam? Volt már ilyen napod? Persze más történésekkel, de volt már káosz, fejetlenség és zűrzavar?

Kanyarodjunk vissza ahhoz a képhez, ami van, hogy áll, és van, hogy mozog. Azt mondják, hogy minél stresszesebb vagy, annál jobban mozog. Hogy ki is mondta pontosan ezt, az jó kérdés, de ezzel az információval fűszerezve lehet sok helyen megtalálni ezt a képet. Mi is igaz ebből?! Most nem kell a fejedhez kapni, hogy „jesszusom, nekem rendesen mozog, persze, meg is értem, tiszta stressz az életem.” Vagy valami ilyesmi. Mi történik, amikor zűrzavar van? Minden mozog, minden csak történik, és nem igazán irányítjuk ezeket. A tekintetünk is csak ugrál a dolgok, teendők, történések között. Vagyis nincs semmi stabil pont, amire nézhetünk, amiből kiindulhatunk.

Szoktál kirakózni? Jaj, én imádom. Kb. olyan kikapcsoló számomra, mint a festés. Eltűnik az idő. Ha kirakóztál már, akkor tudod, hogy mivel kezdjük el az egész folyamatot. Megkeressük a 4 sarkát, amit fixnek tekintünk. Ez lesz a kiindulása minden másnak. Ezután a széleken lévő darabokat is kiválogatjuk, azokat, amiknek az egyik fele egyenes, így tuti a szélén van. És amikor ezt kirakjuk, akkor már pontosan tudjuk azt, hogy min belül kell haladnunk. Megadja a dolog „körvonalát”, stabil, fixnek tekinthető keretét. Ne ez ad nekünk biztonságot, itt már el lehet indulni.

képesvagy puzzle zűrzavar élményfestés

Nekem a festés egy ilyen stabil pont. Pontosabban nem maga a festés, hanem ami ilyenkor történik. Amikor festek, akkor csak én vagyok, én leszek a jelenben, én látom sokkal jobban a dolgaimat, és a fejemben lévő zűrzavar rendezetlen mozgása valami köré rendeződik, mégpedig körém. Aköré, hogy mindent képes vagyok kezelni, mindent képes vagyok kontrollálni, okozni az életemben. Ezt okozza nekem a festés.

Most pedig nézz rá erre a képre, és válassz ki rajta egy pontot, és a szemedet ne mozgasd semerre a képen. Akkor meg fog állni. Csak a fókuszodat kell 1 pontra helyezni, és minden stabilabbá válik.

Próbáld ki te is, mit is tud okozni pár óra festés, amikor a dolgok közepére te kerülsz, és semmi más! DE VIGYÁZZ! Ha benyitsz a stúdiónkba, nincs visszaút, téged is beszippant majd. 😉

Edina

zűrzavar rekreáció képesvagy