Sosem gondoltam volna, hogy amit tanítunk, annak hatására ilyen változás történhet. A legtöbb tudós, kutató, aki bármilyen területen is tevékenykedik, természetesen megfigyeli az adott dolgot, amit vizsgál, kutat. Általában ezeknél ő külső megfigyelő. Vagyis ő nincs benne.

És talán a legritkább az az eset, amikor ő maga figyelheti meg az adott dolgot saját magán. Ez megtörtént Jill Bolte Taylor agykutatóval, amikor stroke-ot kapott. A bal agyféltekéjében vérömleny keletkezett, és elmeséli, miként élte meg. Ne kezd el most keresni, a cikk végén beteszem a TED-es előadása linkjét, majd nézd meg. Szóval ez a hölgy saját maga tapasztalhatta meg azt, amit kutat.

Nekem szerencsére nem kellett stroke-ot kapnom ahhoz, hogy megfigyeljem, milyen változáson megyek keresztül. Döbbenetes, néha még magamat is meglepem. Mi többnyire festéssel foglalkozunk. Vagyis – most elárulok egy kulisszatitkot -, időnk nagy részében nem festünk, hanem új dolgokat kreálunk, (=alkotunk. Erről írtam egy előző blogban.), és működtetjük a céget. És az időnk kisebbik részét teszi ki a festés, illetve oktatás.

Jópár hónapja jöttem rá, hogy teljesen mindegy, az ember mit csinál, a folyamat ugyanaz, mint a festésnél.

Ha voltál nálunk festeni, akkor tudod, hogy egy képet lépésről lépésre festünk meg. Mindig egy adott részével, egy adott területtel foglalkozunk. Sokáig nehéz elhinned, hogy ebből tényleg lesz valami. Sőt, vannak olyan festményeink, amiknél kifejezetten az utolsó fél órában kezdi végleges formáját kapni a kép – addig például csak egy leégett erdőnek néz ki a virágzó erdő.

Amikor én mérnökként tevékenykedem néha napján, akkor is pont ezt csinálom. Lépésenként tervezem meg a szerkezetet, mindig csak egy adott részletére vagy területére figyelve, és aztán a végén elkezd összeállni az egész. És akkor látom meg, hogy milyen változtatás, milyen hatással lesz az egészre. Olyankor tudom optimálissá, vagyis a leghatékonyabbá tenni – amire nagyon is szükség van. De addigra már minden részletét ismerem.

Na hát, érdekes, mert amikor egy festményt elkészítünk, akkor is a végén látjuk a legjobban, hogy ide vagy oda még jó lenne tenni egy-egy ecsetvonást ebből vagy abból a színből.

Sokan azért kezdetek el festeni, hogy kikapcsolódjatok, mert festés közben nem gondol az ember a hétköznapi dolgokra. De van egy másik hatása is ennek. Ami nem közvetlen, nem tapasztalható meg pár óra leforgása alatt. Mert ez egy hosszabb folyamat, egy hosszabb változás. Legalábbis nálam az volt.

Bár egy kicsit több, mint 3 éve kezdtem el rendszeresen festeni, és egyre rendszeresebben, egy érdekes változást figyeltem meg az elmúlt hónapokban:

Valaminek a megalkotása egyre könnyebben megy.

A minap a kislányunk megkért, hogy a legójából építsünk egy dinoszauruszt. Egyszerű lett volna a dolog, ha van dínós legója. Hiszen akkor elővettem volna a dobozból, és tádáám! De nincs. Így nem volt mit tenni, a kockákból kellett összerakni. Hát elkezdtem szépen felépíteni. 2 dolgot tudtam csak. Az egyik, hogy hogyan néz ki a dínó, amit meg akarok építeni. A másik, hogy a következő kockát, ami a kezem ügyébe kerül, hova fogom rakni. Csak ezzel a két információval a birtokomban építettem, és pár perc múlva ott is volt a színes T-rex. Nem okozott gondot a megépítése. Sőt, ugyanolyan lelkesedéssel csináltam, mint gyerekkoromban. Mondják, hogy az alkotás és a játék előhozza a gyermeki énedet. Igen, ez valóban így van. És valljuk be, az nagyon jó dolog. Mert a felnőttek elfelejtik, hogy kell játszani. Legalábbis sajnos a legtöbbjük. Amikor egy gyermek játszik, akkor csupa lelkesedés, csupa érdeklődés és kíváncsiság veszi őt körül. És megnyugtatlak, most te is biztosan olyan vagy, hiszen eljutottál eddig a mondatig. 😉

“Nem azért hagyjuk abba a játékot, mert megöregszünk. Azért öregszünk meg, mert abbahagyjuk a játékot.”

Ez nagyon kifejező – habár ezt egy sportautó promóciós filmjéből loptam. És mivel a forrást illik feltüntetni, így köszönöm Porsche.
A dínó csak egyetlen egy példa, ami megmutatja, mennyire ott tud lenni ez a gondolkodásmód az életünkben.

Szerinted ott lehet ez az élet egyéb, sőt minden szegletében is?

Én számtalanszor figyelem meg ezt magamon. És számtalanszor nem figyelem meg, csak egyszerűen ott van, velem.
Egy ilyen változást úgy gondolom, bárki el tud érni, aki elkezd rajzolni, festeni, és az élete részévé válik rendszeresen. Én legalábbis ennek tulajdonítom, amit megfigyeltem. Mivel semmi olyan egyéb nem került be az életembe, aminek ilyen hatása lehetne.

Így szívből ajánlom, hogy bátran ragadj ceruzát vagy ecsetet. Kezd el még ma! És aztán rendszeresen iktasd be az életedbe.

Ha pedig nem tudod, hol indulj el, mi tudunk benne segíteni, és egy jó eszközt adni a kezedbe. És ezek el tudnak juttatni oda, hogy egy kicsit másképp kezdj el nézni a dolgokra. Nézd meg, milyen képet tudsz megfesteni otthoni festőcsomagjaink közül.

Hamarosan pedig várunk egy rajz- vagy festőtanfolyamunkon is.

És ahogy ígértem, Jill Bolte Taylor előadása angolul, és magyarul.

Ha tetszett az írás, és úgy gondolod, másnak is hasznos és érdekes lehet, kérlek, oszd meg.

Ákos