A dolgok nem maguktól lesznek jobbak. Talán ez a mondat elcsépelten hangzik. És lehet, hogy nagyon sok motivációs trénertől is hallottál már hasonlókat. És teljesen igazuk is volt.

Az elmúlt években, mióta Edinával a Képesvagy stúdiót csináljuk, azt vettük észre, hogy egyetlen egy fontos dolog van, amit ha valaki megért, akkor tényleg megérti a dolgot. És akkor, és csakis akkor fogja csinálni is.

A festőesteken magyarázzuk a festményt. De nem csak azt mondjuk el, hogy így meg úgy fesd. Ha csak ezt mondanánk, akkor nem sok festmény készülne el. Miért?

Pontosan ezért. Mert hiányozna a „miért”.

Kissrác voltam, olyan tinédzser forma, amikor emberemre találtam. Méghozzá egy 3 éves kissráccal. Mondtam valamit, és ő megkérdezte: „Miért?” Válaszoltam, és ő feltette a kérdést: „Miért?” Válaszoltam, és ő feltette a kérdést újra. És újra és újra. Egészen addig, amíg annyira ki nem veséztük, annyi magyarázatot nem adtam neki, amivel ő elégedett volt.

Én most felnőttként a kislányunknak is mindent elmagyarázok. Amikor valamire rákérdez, hogy miért, akkor olyan részletes magyarázatot adok neki, hogy esélye se legyen a következő „miértre”. 😊

De ez nincs máshogy velünk felnőttekkel sem. Találkozunk valami új dologgal, és ha nem értjük meg teljesen, akkor előbb-utóbb otthagyjuk.

Szeretjük, ha valamit megértünk. Még ha nem is mindig tudatosan, de szükségünk van erre. Én különösen kíváncsi vagyok. Így ha valami újjal találkozok, és elkezd érdekelni, akkor szeretek a dolog mélyére ásni. Egészen addig, amíg kellő magyarázatot nem kapok. Én is felteszem százszor a „miért” kérdést.

Ezt úgy is lehetne mondani, hogy kielemzem a dolgot. Ha nem elemezném ki, akkor gyorsan rávághatnám, hogy „ja, ez ugyanolyan, mint a bla-bla-bla”. És akkor soha nem deríteném ki az igazságot. Azt az igazságot, ami megmutatja, hogy a dolgok miben különböznek.

És ha beazonosítanám esetleg valami korábbival – amire elég nagy esély lenne -, akkor hamis következtetésekre jutnék.

Többször halljuk, ha valaki megáll a stúdiónk előtt és bekukkant, hogy „ááá, nekem nincs semmi kézügyességem, és ezt nem tudnám megfesteni”. Most már tudom, hogy legközelebb ezt a cikket fogom neki megmutatni.

Ezt a festést, amit nálunk tapasztalhat meg, azonosítja egy korábbi festéssel. Ami úgy látszik nem pozitív élmény volt.

De mi van, ha ez más? Mi van, ha ezt azért tudja megcsinálni, mert megkapja a miérteket. Legalább a legfontosabbakat – hiszen azért 3,5-4 óra nem elegendő az egész téma kivesézésére.

Valamiért a festés (de nincs ez máshogy például a zenével sem vagy a nyelvekkel) sokunknak egy olyan terület, ami nem megy könnyen. Kicsit döcögősen. Még nem jöttem rá az okára, a miértjére. De arra igen, hogy lehet rajta dolgozni.

Mégpedig azzal, hogy kellő magyarázatot adunk. Eléggé megérted ahhoz, hogy meg tudd csinálni a saját festményedet.

Nem véletlenül tartunk festőtanfolyamokat és rajztanfolyamot is. Ott több idő van arra, hogy mindezeket megértsd, és végigmenj a tanulási folyamaton. Eddig a legnagyobb eredményeket mindig a rajztanfolyamon értük el. Mondjuk ott 4 napig dolgozunk együtt. És tűzön-vízen át megyünk.

Így hát elég fontos a dolgok működését megérteni, mert akkor fogjuk meg is csinálni.

Ez a hétköznapokban is jelen van. Egy ideje megfigyeltem, hogy a bölcsi kertkapuján a felső zár (amit a gyerekek nem érnek el), nem záródig rendesen. Beraktak egy mágneses zárat, ami automatikusan bezáródik, ahogy becsukjuk a kaput. Nagyon szuper dolog.

Jött a tavasz, a nyár, és egyre melegebb lett. A vas kapu pedig ilyenkor egy kicsit mocorog. A fémek a melegben kitágulnak, a hidegben összemennek. Szóval ez a zár elkezdett nem jól zárni, mert a kapu elmozdult.

Vártam egy kis időt, hátha „magától” megjavul. Közben elkezdtem nézni, és vizsgálódni, hogy mitől nem zár ez rendesen. Aztán egyik melegebb nap, amikor észrevettem, hogy ez most már tényleg nem záródik be, vittem egy csavarhúzót, meg alátéteket. És önkényesen megszereltem. Persze a dadusoknak jeleztem, hogy én akkor itt most intézkedem. Mert magától nem lesz jobb az a kapu.

De ehhez az kellett, hogy megfigyeljem. Hogy kellően beleássam magam a „miértekbe”. És amikor ez megvan, akkor tud jönni a megoldás, és a valódi cselekvés.

Ez egy teljesen hétköznapi példa, de a mechanizmus ugyanaz.

Egy festménynél is elmondjuk a miérteket. Például, hogy miért úgy mossuk ki az ecsetet. Hogy miért töröljük le mosás után az ecsetet a fém részével együtt. Hogy miért olyan irányba húzzuk azt a vonalat. És még sorolhatnám. Csupa-csupa ilyen apróságnak tűnő dolog. De ezek nélkül nem értenéd, hogy miért.

És ha nem értenéd, akkor nem is tudnád megfesteni a képet. Legalábbis nem ennyire jól. Valahol egy ponton, amikor már túl sok lenne, amit nem értesz, otthagynád. És azt mondanád, hogy „nekem ez nem megy”.

Hát van egy jó hírem. A festésen keresztül az életed ezen területét jobbá tudod tenni. Saját magától nem fog változni.

Nekünk nagyon nagy öröm, hogy sokan, akik voltatok nálunk festeni, elkezdtetek otthon is alkotni. És mára az életetek szerves részévé vált a festés. (Még nem beszéltünk a helyi művészellátóval, de azt hiszem most már igazán kérhetnénk a részünket. 😊)

És hogy mit okoz mindez? Az öröm-érzést, amikor elkészül a képed. Egy fárasztó nap után teljesen kikapcsolja az agyat. Lenyugtat. Kiélheted a kreativitásod. És ezek csak néhányak azok közül, amiket ti mondtatok.

Én személy szerint tapasztalom, hogy mit okoz a festés. Edinán tapasztalom a legjobban. Volt most, hogy az átlagosnál kicsit hosszabb idő telt el két festése között. Aztán amikor elkészült a képével, mintha kicserélték volna. Szóval a festés nem csak azoknak jó, akik csinálják, hanem azoknak is, akik azok mellett élnek, akik csinálják. 😉

Várunk egy festőesten vagy tanfolyamon Szolnokon vagy Kecskeméten. Vagy ezt akár otthon is meg tudod tenni online oktatóvideóink segítségével.

 

Ákos