Neked való a rajztanfolyam és a festőtanfolyam, ha a következő mondat ismerős:

“Ááá, én nem tudok rajzolni. Festeni meg pláne!”

Hallottad már valaha magadtól?  Mondtad ezt te saját magad valaha? Vagy hallottad valakitől?

Én a műszaki egyetemre jártam, mérnöknek tanultam. Amikor ezt elmondom valakinek, akkor azt a választ kapom, hogy akkor te jól tudsz rajzolni.

Ez nem így van. Mármint rajzolni jól tudok, de nem amiatt, hogy műszaki egyetemre jártam. Vagy akár fordítva: nem azért jártam műszaki egyetemre, mert jól tudok rajzolni. A kettőnek semmi köze egymáshoz. Legfőképp, mert a műszaki rajz és a szabadkézi rajz teljesen más. Az egyiknél vonalzóval rajzolunk vagy ma már számítógéppel, a másiknál szabadkézzel.

Az, hogy jól tudok rajzolni, sokkal inkább köszönhető a rajztanfolyamnak.

Miben segítene neked a rajztanfolyam

Mérnöki pályafutásom alatt rengetegszer szükség volt arra, hogy egy gondolatot, egy megoldást lerajzoljak. Mert nem tudtam elég kifejezően szavakba önteni. Úgy szavakkal leírni, hogy az tényleg azt tükrözze, amit én elgondoltam. És erre egy nagyon jó módszer volt az, hogy lerajzoltam. Sok órányi magyarázatot, és legfőképpen félreértéseket tudtam így elkerülni.

De képzeld, a műszaki szakmában is vannak, akik nem tudnak rajzolni. Nem tudnak lerajzolni egy műszaki megoldást, amit éppen szeretnének megmutatni.

Mi az, ami szükséges ahhoz, hogy valamit le tudj rajzolni, ami a fejedben van?

Azt hinnénk, hogy a rajzolás kézügyesség és veleszületett tehetség kérdése. Nem. Ha igazán látod, hogy mi van ott, akkor le tudod rajzolni. Így a válasz inkább a LÁTÁS. És ezt tanítjuk a rajztanfolyamon és a festőtanfolyamon.

Ahhoz pedig, hogy lássunk, 2 összetevő kell.

Az egyik, hogy megfigyeljük azt a dolgot. A másik, hogy olyan módon figyeljük meg, ahogy eddig még soha.

És miért úgy figyeljük meg, ahogy eddig még soha? Mert ha csak az emlékezetünkre hagyatkoznánk, akkor megszólalna a fejünkben az „ó, én tudom, hogy néz ki”. De az a valami valóban úgy néz ki ebben a pillanatban is? Illetve az a valami az pontosan ugyanaz a valami, amiről tudod, hogy hogy néz ki? Vagy hasonló, de kicsit más?

Miben segítene neked a rajztanfolyam

Egy nagyon tanulságos történet, amikor néhány hete Tószegen voltunk, az általános iskolában. 6-10 éves gyerekeknek tartottunk egy másfél órás rajzoktatást.

Nem sok fér bele ennyi időbe, de kihoztuk belőle a legtöbbet. Néhány olyan feladatot csináltunk a rajztanfolyamunkból, amivel sikerre tudtuk vinni őket. Mind a 20 gyereket. El is fáradtak benne rendesen.

A bemutatkozás után a mellettem álló munkatársamat megkértem, hogy forduljon el oldalra. Majd megkérdeztem a gyerekeket, hogy hány füle van? Mindenki azt mondta, hogy kettő. Mire én megkérdeztem, hogy valóban kettő? Ha valaki most lépne be az ajtón, akkor ő is azt mondaná, hogy két füle van? Mert hogy látni viszont csak egyet látunk. Akkor biztosra mondani csakis azt tudjuk, hogy egy füle van.

Ezért fontos, hogy a dolgokat megfigyeljük, mégpedig abban az adott pillanatban.

Aztán elkezdtünk rajzolni is. Azt kértem a gyerekektől, hogy most olyan módon nézzék és rajzolják a vonalakat, ahogy most mutatjuk nekik. Azt is elmondtam, hogy valószínűleg még soha nem néztek így rá egy vonalra, és soha nem rajzoltak így.

A feladatok végén elmondtam, hogy amit csináltunk, az egyáltalán nem volt bonyolult. Sőt, elég egyszerű volt. Azt már ugyan nem mondtam el nekik, hogy könnyűnek viszont nem volt könnyű. Sőt elég nehéz volt. De persze mivel tényleg elfáradtak, ezért tudták ők azt legbelül.

Mert hát nem akartam elmondani nekik – még túl fiatalok -, hogy a dolgok nem könnyűek. Ha valami könnyű lenne, akkor hol lenne benne a kihívás?

Emlékszel olyanra, amikor valamit könnyen meg tudtál csinálni? Mennyire voltál büszke magadra? Azt mondtad, hogy „hú, ez igen!”, vagy inkább azt, hogy „hát megcsináltam, nem volt nagy kunszt”. (kunszt = ügyes mutatvány / Wikiszótár). Szerintem ez utóbbit mondtad.

És emlékszel olyanra, amikor valamit meg nagyon nehezen tudtál megcsinálni, mondhatni vért izzadva, de a végén sikerült. Na akkor mennyire voltál büszke magadra? És mennyire voltál kicsattanó? Ugye elújságoltad mindenkinek hatalmas lelkesedéssel és vigyorral az arcodon?

Hát itt a különbség a között, ha valami könnyű, vagy ha valami nehéz.

A gyerekeknél ezt a részt kihagytam. De neked ezt el merem mondani. Mert te már nem rémülsz meg tőle. Mert te felnőtt vagy. És a felnőttet a gyerektől a legjobban a felelősségvállalás különbözteti meg. És bizony mi tudjuk, hogy dolgok nem maguktól teremnek.

Viszont a feladatok, amit csináltunk a gyerekekkel, azok egyszerűek voltak. És ez itt a kulcs. Hajlamosak vagyunk túlbonyolítani dolgokat. Holott nem kéne. Egyszerű de nagyszerű. Ismerős? Mondtad már valaha ezt? És amire ezt mondtad, az tényleg olyan egyszerű volt? Én biztos vagyok benne.

Elárulom, hogy minden, amit mi csinálunk, az egyszerű. Nem biztos, hogy könnyű, de egyszerű.

Ez igaz egy festőestre is, és ugyanígy akár a rajtanfolyamra, akár a festőtanfolyamra is.

Így, ha vállalod, hogy ugyan nem biztos, hogy könnyű lesz, de egyszerűen megmutatjuk, hogy hogyan tanulj meg alap szinten festeni, hogy abból már saját magad otthon is el tudj készíteni képeket, vagy hogyan tanulj meg rajzolni, akkor mi ott leszünk, és végig segítünk ezen az úton.

Gyere el egy festőtanfolyamunkra vagy rajztanfolyamunkra Szolnokra vagy Kecskemétre, vagy küldd el a gyerekeket.

Beck Ákos

kepesvagy.hu